Az anyaságról

Ez a bejegyzés kivételesen nem Kamilláról fog szólni, hanem rólam vagyis arról a néhány gondolatról, amit szeretnék leírva látni, hogy bármikor visszaolvashassa majd. Egészen pontosan, amolyan anya-lánya bejegyzés. Mert néha jó, ha kéznél van ilyesmi az élet útvesztőjében, bennem pedig ezek a gondolatok, érzések nagyon erősek már az első pillanattól.

Szóval Drága Kislányom! Szeretném, ha tudnád, hogy annyira, de annyira szeretlek, hogy nem is lehet szavakkal kifejezni. Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon. A Te anyukádnak lenni meg egyenesen szuperszónikus :)



Amit sosem gondoltam volna: az anyaságnak is vannak "önző" megnyilvánulásai. Néha ugyanis azt szeretném, hogy csak az enyém légy, csak én fogjalak, puszilgassalak egész álló nap. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan röpül az idő és már lassan 6 hónapos vagy és minden pillanatot ki szeretnék használni, amit együtt töltünk. Büszke vagyok Rád, mert nekem Te vagy a legszebb, legokosabb, legbájosabb baba a világon. Annyira szeretem, amikor együtt nevetünk és őszintén szólva Te tanítottál meg gurgulázva kacagni, amit nem gondoltam, hogy megtörténhet még 36 évesen velem.

Köszönöm, hogy az anyukád lehetek és kérlek Pupu, nőlj picit lassabban :)

A múltkor este vacsoránál, amikor Te már aludtál Apával beszélgettünk és én elpityeredtem magam. Közeleg a karácsony már fél éves leszel és kezdődik a hozzátáplás. Eddig úgy vártam, mert olyan izgalmas dolog ez, de most, ha belegondolok, hogy egy idő után kevesebbet fogsz szopizni...megszakad a szívem. Fárasztó mostanában újra 2-3 óránként kellni éjjel, és sajnálom, hogy nyűgösebbek az éjszakáid, de olyan szívesen teszem. Semmi sem tűnik áldozatnak, mert egy csoda, hogy Te vagy a gyermekem.

Szeretném, ha mindig úgy éreznéd számíthatsz rám BÁRMIBEN és éreznéd ugyanazt a nagy-nagy szeretetet, amit én éreztem és kaptam a Mamitól.

Mások is olvassák ezt a blogot, és ez a bejegyzés nagyon bizalmas, de sebaj. Szerettem volna leírva tudni ezeket! Akinek gyereke van, most biztos odamegy és jól megszeretgeti a gyerkőcét, a többiek meg adjanak egy nagy puszit az anyukájuknak.




Most pedig ébresztő lassan, mert játszani "kell" utána meg visszük Bobót sétálni!

Millió csók! Édesanyád