 |
| gyakorlás |
Hát bizony a december 24-ei kúszás roham tempóban fejlődött. Már elmúlt 7 hónapos a pici és amellett, hogy igen gyorsan kúszik, sokszor felnyomja magát négykézlábra. Fel is áll a drága. Nem is akárhogyan, ugyanis a törzsét még nem tudja megtartani (még ülni sem tud) viszont a lábát kinyomja. Sokszor valamire rátámaszkodva teszi ezt pl. egy dobozra, ami kicsit vicces és sokszor félelmetes. Folyton ott vagyok a nyomában, figyelek, hogy ha esne akkor elkapjam, de igyekszem nem beleavatkozni a dolgokba. Mintha ott sem lennék, de azért mégis ;)
Egy nehezebb időszako vagyunk túl, bár szerintem még nem teljesen. Nagyjából két hétig minden éjjel 11-01 óra között felsírt Kamilla. Nem sírt, hanem telitorokból kiabált és nem lehetett semmivel megnyugtatni. A cicit ellökte, folyamatosan küzdött, "bunyózott". Az egyetlen dolog, ami használt, ha elkezdtem sétálni vele. Na most, heti 7 nap éjjel két-két órát sétálni, az több mint durva.
A 3. reggel konkrétan izomlázam volt és következő éjjel nem voltam képes sétálni, így hát úgy döntöttem bevetem Kamilla kedvenc lovagoltató mondókáját és vállamra fektetve döcögtetem: " Így lovagolnak a hölgyek, az urak már jobban mennek. A parasztok így döcögnek, a gyerekek zsuuupsz leesnek". És lássatok csodát erre megnyugodott kb 20-30 perc után.
Utánaolvastam mi lehet az oka ennek a rezignált állapotnak és végül arra jutottam, hogy szerintem a mozgásfejlődéáshez van köze. Amikor egy újabb mozgásforma lp a képbe pl. kúszás, mászás vagy járás, az kihathat a gyermek éjszakai nyugalmára. Sokszor ilyenkor is, a kiságyban is kúszni akart.
 |
| állás-mániás lettem |
Gyakorlatilag 2 hónap telt el karácsony óta, mégis annyi minden történt, hogy nem is tudom mivel kezdjem. A legnagyobb hír, hogy Kamilla 7 hónaposan úgy döntött, hogy feláll. Nem ösztönöztük erre, ő maga fejlesztette ki. Eleinte karizomból húzta fel magát a könyvespolc mellett, és amint elérte a szájával, azzal is rásegített. Most, 8 hónaposan már szépen feltérdel, sőt már egy kezes kapaszkodással is megy a dolog. Mindebből következik, hogy folyamatosan megyünk utána a lakásban. Nincs megállás, nincs egyhelyben játszás. Megyünk egyik szobából a másikba. Feláll a székeknél, a polcoknál, az ajtónál, tükörnél, teljesen mindegy, hogy milyen a felület. Még a hintasüninél is kiegyensúlyozza magát. Nem szoktam ott sem segíteni, csak lesben állok, ha dőlne.
Egy-két apró baleset már történt, kisebb buksi koppanások, egy-két púp, szererncsére semmi komoly. Nagyon nehéz napi 10-12 órában koncentrálni, de igyekszünk a lehető legnagyobb szabadságot megadni Neki, hogy felfeezhesse a világot. Járókánk nincs, ez az én döntésem volt. Azt gondoltam, hogy kipróbáljuk milyen nélküle az élet. Hát nem könnyű, mert ha bármi csinálni szeretnék pl.: enni, inni, wc-re menni, akkor vagy az etetőszékbe kell tenni a kicsit vagy a kiságyba lehetne, de oda nem szoktam, vagy mindent futtában csinálok. Általában ez utóbbi a jellemző. Most gondolkozunk azon, hogy pár napra kipróbáljuk, hogy összerakjuk a nappaliban az utazóágyat. Tényleg csak azért, hogy ha az embernek sos elintézni valója van, biztonságban legyen a kicsi. Játszani biztos nem fogom belerakni, hiszen a folyamatos mozgáshoz szokott hozzá, most már biztosan korlátozásnak élné meg a járókában töltött időt.
A hozzátápláls még mindig nem megy túl jól. Szereti a körte pürét, meg a barack almát és a sütőtököt. Eszik néhány kanál rizskrémet reszelt almával, a többi étel nem igazán ízlik Millának. Igszából az egész hozzátáplálós műfajért nincs oda, ahogy láttam. A vizet viszont nagyon szereti inni is :)
 |
| csillagszeműm |
Fürdés: most már rendszeresítettük a nagy kádban való fürdést. Vagy Attila vagy én ülünk be Vele. Van, hogy nagyokat pancsol, van hogy nyűgös kicsit, de alapjában véve nagyon szereti a vizet.
 |
| itt pont nem annyira látszik...pedig élvezem |
Alvás: na, ez az, ami teljesen felborult. Elindult egyfajta szeparáció szorongás+fogzás (még nincs egy foga sem, de biztosan feszíti néha)+a mozgásfejlődés egyvelege, amiből az következik, hogy gyakorlatilag NEM alszunk. Éjjel, ha 3 óránként kel, az nagy alvásnak számít. Zömében hajnalig ÓRÁNKÉNT kelünk. Hajnalban, ha szerencsénk van 2-3 óra egyben is összejön. Nappal sem sokkal jobb a helyzet. Nehéz lerakni, mert sokszor nagyon fáradt, mégsem alszik el, általában 1x1 óra és 1-2x 30 perc alvás van nappal. Hát, gondolom nem kell részletezni milyen kimerültek vagyunk. Sokszor Kamilla is nagyon fáradtan ébred éppen ezért tegnap elvittem egy homeoterapeutához Szentendrére. Több, mint 2 órát beszélgettünk és végül felírt néhány homeo szert, amit tegnap el is kezdtünk adni Neki, de állítólag néhány hét, amíg érezhető eredmény lesz. Nagyon szeretnénk, ha picit többet tudnánk pihenni, mindenkinek jobb lenne. Drukkoljatok!
 |
| szeparák :) |
Programok: a másik nagy hír, hogy már merek egyedül vezetni, ezért hétfőnként elkérjük Apától a Fordot és kettesben elmegyünk Budakalászra a
Gézengúzba. Itt alapvetően sérült gyerekekkel foglalkoznak, de egészségesek is járhatnak tornázni, úszni. Így mi is bekapcsolódtunk egy csoportba. Nagyon jó, mert olyan eszközök állnak rendelkezésre, amik itthon nem. Eddig egyszer voltunk és többé-kevésbé élvezte a Pupukánk. Azért is jó, hogy eljárunk tornázni, mert annak ellenére, hogy áll és bútor mellett lépeget Kamilla, ülni még nem igazán ül és nem is mászik, hanem a kúszást fejlesztette tökéletesre. Itt volt nálunk a Bíró család és Tündi azt mondta nem látott még ilyen profin babát kúszni. Gyakorlatilag, mint Rambo a dzsungelben, úgy kommandózza végig a lakást a mi kis drágánk :) Szóval, a gyógytornász mutat majd néhány gyakorlatot, amivel az ülésre motiváljuk a gyermeket. Egyébként ott a Gézengúzban minden nagyon profi, nagyon jó ott lenni és a medencéjük is egy álom, úgyhogy ha sikerül megoldani akkor úszni is oda járunk majd. Szeretnénk olyan időpontot találni, hogy Attila is velünk jöhessen, mert munka mellett, Neki igazábó hétvégén jut ideje többet babázni. Persze esténként sokat játszanak együtt, de azért az mégis más.
Amikor hazatér a munkából, már hárman sietünk elé. Bora vágtázik elöl, én követem és a kis Pupu is a kommandós kúszásával hipp-hopp Apánál terem. Nagyon jó látni, mennyire örülnek egymásnak :)
Szókincs is bővül már Millának. Ha jó napja van gyakorlatilag egész nap dumál: vávává, emme emme (ez sokszor én vagyok), nejnej-dejdej (ez én+Attila, legalábbis, mi ezt gondoljuk :)
Mind evés, mind alvás terén javulás mutatkozik január óta. Az őszibarack mindent visz! Szépen nyitogatja a száját. Nem eszik sokat, de azért alakul a dolog. Az egésznapos ácsorgás mellett pedig már szépen gyakorolja a lehuppanást (négykézlábr, térdre, néha ülve). Sőt már magától is ücsörög néha. Be is fejezem a sok szöveget, mert mindig történik valami és rekord hosszúságú bejegyzések születnek.
 |
| Dunszi-Dansziiii..megint egy hülye becenév |
 |
| ööööö |
 |
| olvasok, na! |
 |
| a diszkoszvető |
 |
| anyámegén..avagy így is próbáltak altatni |
 |
| télen jól fel kell öltözni! |
Jópár fotó lemaradt még tavalyról, most azokat is feltöltöm, meg persze itt van néhány új is.
Ami következik: Ági mamiék móri szülinai beszámolója, nálunk járt a Bíró család, elmaradt karácsonyi képek közlése. Igyekszem, igyekszem :)
Amikor hazatér a munkából, már hárman sietünk elé. Bora vágtázik elöl, én követem és a kis Pupu is a kommandós kúszásával hipp-hopp Apánál terem. Nagyon jó látni, mennyire örülnek egymásnak :)
