Az ormányos szörnyeteg

a legszebb portré Pupuról

 Az anyaság és babaság újabb területével ismerkedtünk az elmúlt hetekben. Ez nem volt vicces. Betegségnek hívják és sajnos muszáj volt bevetni a legfőbb inkvizítort és egyben segítséget: az orrszívó porszívót. Hát ez valami egészen borzalmas dolog. Mindenki azt mondja, jobb mint a fülgyulladás, meg a fül-orr felszúrás, meg hogy majd hozzászokunk és egy idő után már magának csinálja a Pici. Biztos így lesz, de ez nem változtat azon a tényen, hogy baromi rossz csinálni. Lefogni a gyerekedet és betámadni a nózijába az egyébként nem fájdalmas viszont ilyesztő szerkentyűvel.

Jön a tél úgyhogy gondolom többször is előfordul majd nátha, betegség, úgyhogy próbálom edzeni a lelkem a témára. Ezúttal egy light-osabb náthát kaptunk ki, láztalan volt Kamilla, csak épp nagyon szörcsögött az orra. Egy hétig tartott a porszívózós korszak, volt olyan nap, hogy óránként kellett csinálnom. Első reggel még úgy terveztük Attilával, hogy mielőtt elmegy kiszívjuk, aztán majd este 6 körül ha megjön akkor újra.


Hát, hamar kb. 30 perc múlva rájöttem, hogy ez nem fog így működni, úgyhogy gyorsan meggugliztam (ez a szó majd archaizmus lesz, mire Kamilla felnő :D ), hogy hogyan kell ezt egyedül csinálni. Ezt a módszert választottam.

Lefektettem a két lában közé szembe a kiscsajt, úgy hogy a karjait lefogtam a lábaimmal. Tengervizes orrspével bespricceltem. Ő elkezdett sírni. Felvettem, kicsit vígasztaltam, majd újra lefektettem csak fordítva, hogy a feje legyen hozzám közelebb, karok lefog és jött az ormányos. Annyira sírt és én annyira sajnáltam és olyan rossz volt, hogy keménynek és kitartónak kellett lenni...volt, hogy együtt sírtunk a végén. Aztán persze egy-két nap után mindketten belejöttünk kicsit és már volt olyan, hogy egyáltalán nem sírt utána, csak addig, amíg tartott a procedúra.

Jó dolgok is történtek azért például, hogy vettünk az  IKEA-ban egy csinos brokkolis játszószőnyeget, amit a nappaliba terítettünk le és gyakorlatilag egész nap azon hasal Kamilla. Végül úgy döntöttem nem lesz járókája, marad a szőnyeg és majd meglátjuk mi lesz ha elkezd kúszni-mászni. Már nagyon próbálkozik és a szőnyegen könnyű, mert jobban tapad, mint a csúszós parketta, a gyűrődő klasszik játszószőnyeg vagy a puha ágyszivacs.


Pupu és Jumbó


Íme egy fotó a kedvenc játékokról. Csak az emlék kedvéért leírom a neveiket :)


az első játékok

 Felső sor balról jobbra: kesztyű (imádja a szálakat húzogatni, szopogatni), Háromszög (zenél), négyzet (zenél), rongyi, hernyó (csúnya, de szeretetreméltó), metalofon, laszti (by Kanga), teki, haver (korábban Pumukli), pingvin (rágóka), csörgő (vizes flakon csicseriborsóval töltve, Bakter Kati, csörgő, Figurka baba, Jumbó, laszti2, és sünike.
Nagyban készülődünk a téli ünnepekre is. Kicsit húzós időszak: házassági évforduló, Advent, Mikulás, Karácsony, Kamilla nap, Attila nap, Attila szülinap, szóval sokat kell beszélgetni a Mikulással meg az Angyalkákkal és sok-sok ötletre van szükség (de idén valahogy van is bőven, szerencsére).

A fogzás is alakulóban van, már megjelentek lent az ínyén pici fehér aftára emlékeztető pöttyök, ami állítólag annak a jele és hát ma hajnalban 4 kor kelt a Drága. Nem sírt, hanem folyamatosan és nagyon hangosan dumált. 4.30 kor megszoptattam, az ilyenkor mindíg működni szokott, de most nem. 4.30-6.30 ig kisebb nagyobb etapokban dumált vagy aludt. Én persze semmit, mert füleltem. 6.30 kor Attila kivitte játszani a nappaliba, majd 7 órakor lefejelte a padlót, nem Attila, hanem Kamilla és keserves sírásba kezdett. Most már lassan 2 órája alszik. Én is próbálkotam, de persze nem megy. Gondoltam blogolok addig. Picit fájt ez a hajnal, de legalább nem sírókázott, remelkül elszórakoztatja magát :) egyébként ez a kiabálós időszak most. Folyamatosan ez megy, nem is értem, hogy bírja egész nap. Gondolom ismerkedik a hangjával :)

Valamint szopizás közben tépkedi a ruhám és kaparja a cicim,bőröm, amit ér. Próbálom leszoktatni. Ja és mostanában nem lehet kicibálni a szájából a cicim...ami szintén kellemes érzés :)

Drukkoljatok, hogy a fogzás simán menjen. Puszilunk mindenkit!

És íme a mi Pupunk szobája:



barátok a pelenkázóasztalon






  

a híres baglyos tapéta, amiért bejártuk a várost



Pupu csucsu után



Agócs Írisz képek, annyira szeretnivalók

Életképek:

a híres X





olvasok Apával vigyorgok, Anyára



fogzós nyaklánc figyel



nagyon örüüüül

 Néhány fotó Borával:


Bora néha uncsi



Pupu nem adja fel az ostromot

 

fél lábbal mindig a szőnyegen

Végül a hónap kedvenc fotója:



egy szombat reggel Apukámmal (6kor keltünk:)