Milla naplója: május 2012

Akkor gyorsan az elmaradások. Ica mami és én szülinap+Bickó banda plakát VÉGREEE!

Ica mami 49 :) vagy 94?? :D

kópéságon töri a fejét, az tuti

komoly csajok

itt már nem :)

ez már az én szülinapi csokrom

Bora is nagyon élvezte a bulit, mint mindig :) anya 23 vaaagy?:)

na, itt a híres poszter, ami még karácsonyra készült és Milla szekrényén díszeleg

Bora jobbján a kis taliga

A május sok újatt hozott, egyre több élményt, jóidőt. Kamilla szinte minden nap tanul valami újat.Tud tapsolni, pápát inteni (csácsumi), de emellett már rámutat dolgokra, aminek tudja a nevét. Szól ha ugat a szomszéd kutya. Ahová tud felmászik és egyre hosszabban áll meg elengedett kézzel. A kis járássegítő taligát ügyesen tolja és nagyon szeret játszóterezni. Tud puszit adni. Ez nagyon finom. Egyelőre csak Attila meg én kapunk az emberek közül. De a játékoknak simán ad, ha kérjük, sőt felismeri a kisbabákat fotókon és nekik is ad sokszor magától is. Tud még továbbá pruttyogatni. Ez az amikor az ember az alsó ajkát pöckölgeti az ujjával és vicces hangot ad ki. Ezt Attila taníotta és Kamilla már saját magának is csinálja. Valamint indiánosat is játszik, amikor a saját kezét a szája előtt mozgatja.

pruttyogatás Apával Móron

fincsi puszi Anyának, aki közben fotóz

Az éjszakák most jobbak, de nem merem elkiabálni. Vagyis hát volt egy, hogy is fogalmazzak...hajmeresztő éjszakánk. Mivel már majd egy hete szó szerint óránként keltem Kamillához, úgy döntöttünk megint megpróbálkozunk a közös alvással. Attila este szétszedte a kiságyat, átvitte hozzánk, ott összerakta. Átvittünk minden kelléket és leraktuk Kamillát aludni. Kb. 11.30 ig minden simán ment, meg is lepődtünk, de aztán beindult az őrület. Folyamatosan fent volt, nézelődött, ha közénk raktuk elkezdett felmászni a fejtámlára és folyamatosan BÖ-BÖ-zött. Izgatott volt az új helytől. Fél kettő után aztán már senki nem találtam viccesnek a helyzetet. Kamilla is fáradt volt, de nem ment a csucsu. Nem maradt más, mint szétszedni az ágyat és mindent visszacsinálni. Így egy éjszaka alatt vissza is álltunk a régi rendszerre. Én kínomban nevettem a helyzeten, de Attila nem találta olyan viccesnek. Pupunak meg kimondottan tetszett az éjszakai kaland. BÖ-BÖ :D

alvási módozatok gyerekkel, nekünk valamiért nem megy a közös alvás

Az evés viszont határozottan beindult. Naponta kétszer eszik (de volt már hogy 3x evett). Egyre többféle gyümölcsöt elfogad, egyelőre még csak bébiétel formájában. Az őszibarack mellé bejött kedvencnek a szilva. A legeslegnagyobb élmény mégis az volt, amikor a saját főztömet megette.

Borsót főztem neki, gondoltam lesz, ami lesz...és lássatok csodát megette a kis drága. Lassan mostmár nekilátok főzni neki és leszokunk a konzervekről. Remélem sikerül, mert rengeteg fincsi receptet gyűjtöttem össze.

Túl vagyunk az első hányáson is. Ez elég megrázó volt éjjel 2-kor kezdődött és szó szerint sugárba jött az anyatej, de több méterre ellőtte Dunszika. Két nagy roham volt, 5-re túl volt rajta. Reggel 2 extra bűzös hasmenés következett és utána némi bágyadság, aztán mintha elfújták volna. Este már sikongatva kergetőzött Apával az ágyon. Örülök, hogy beoltattuk Rota ellen, mégha ez nem is az volt. Mert nagyon rossz nézni, ahogy egy 10 hónapos baba hány és még csak el sem tudom magyarázni mi történik.

Na, de térjünk vidámabb témákra. Például, hogy megjött az autónk és végre jöhetünk-mehetünk kedvünkre. Még gyakorló fázisban vagyok, de ez inkább a belvárosi túrákra vonatkozik. Itt van a kicsike...és nincs még neve.

büszkék vagyunk rád, kedves névtelen :)

Bence 2 hetente jön hozzánk, sokszor már busszal jár Ajkáról (nagyfiú:))). Szerencsére legutóbb, amikor itt volt nagyon szép idő volt, így mindannyian ki tudtunk menni Borát szellőztetni.

közös frizbizés

A két tesó egyre jobban egymásra talál. Bence már dögönyözi Kamillát, aki gurgulázva nevet ezen. Nagyon aranyosak együtt. Nagyon várjuk már azt a pillanatot, amikor Pupus megérti, ha mondjuk neki, hogy jön Bence. Biztosan nagyon fog majd izgulni mindig :))

Május elsején hazamentünk Mórra. Attila a tesóm, meg Gergő titokban fát vágott anyunál (aki elutazott Erdélybe), mi meg Kamillával meg Borával Ági mamiéknál vendégeskedtünk. Szuper volt az idő, nagyon jól éreztük magunkat. A legjobb az volt az egészben, hogy senki nem sietett sehová, nem mentek a szőlőbe, hanem együtt volt mindenki. Attila azért nagyon hiányzott.

Az egyik legviccesebb eseményről sajnos nem készült fotó. Kata fagyit evett kehelyből, Kamilla pedig odamászott, eledugta az ujját a fagyiba és elkezdte a Katát etetni. Szegény gyerek annyir nyüstöltem már az evéssel, hogy a végén elleste hogyan kell...nem enni, hanem etetni :)
(Megjegyzés: hasonlóan jártam itthon, amikor már sokadszor bepróbálkoztam a reszelt almával. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy lelekesen eszem/eteti velem a finom papit. Hát, talpraesettségért sem kell a szomszédba menni úgy tűnik.)

délutáni pihi Mamival

a legjobb napernyő :)

Berci kutya kedves játszótárs (nem úgy mint Bora)

május 1-jén Dédi is pihent és dédunokázott

még Nóra is megengedte, hogy lefotózzam

pacsáltunk is a végén

A Gézengúz táján is izgalmas dolgok történtek. Nyílt hét volt, ami azt jelenti, hogy lehetett vendégeket hívni, fotózni és kamerázni. Ezeket egyébként nem lehet, ugyanis zömében születési károsult babákat fejlesztenek. Érthető okoból nem engedélyezett a fotózás. A mi vendégünk Attila volt az úszáson. Hozott fényképezőt és kamerát is.

A szembe házban lakik Benedek (Benci) és Zsuzsi. Ők ajánlották a Gézengúz tornát először. Gyakran találkozunk és váltunk eszmecserét főleg babadolgokról. Tőlük kaptunk tejpépet is, ami legnagyobb megdöbbenésemre ízlett Kamillának.

Benci&Zsuzsi

Az úszás továbbra is Kamilla kedvence. Illetve minden, ami vízzel kapcsolatos. Az uszi szuperül felszerelt és nem klórozzák a vizet, ami nagyon jó. Egyedül az öltözés macerás, mert rengetegen gyűlünk mindig össze az öltözőben és elég bonyolult a babkák és önmagunk felöltöztetése. Van egy viszonylag hosszú pelenkázó asztal, ahol sajnos még mindig sok anyuka otthagyja a gyerkőcét felügyelet nélkül. Januárban két baleset is volt, leestek a babák. Ezen mindig megdöbbenek és vagy felajánlom, hogy megfogom a kicsit, amíg az anyuka elmegy a cuccáért vagy megkérem, hogy ne hagyja felügyelet nélkül, mert veszélyes. Sokan azt gondolják, hiszen úgysem mozog úgy az a gyerek, de én azt gondolom az ördög nem alszik...

úszika csapat

Sajnos a merülős képek nem lettek jók, de nem adjuk fel. Legközelebb megpróbálom vízalatti fényképezővel.

Stofi az oktató (edzőnek hívom:) nagyon vicces és remek szakember. Jó vele együtt dolgozni és Kamilla is nagyon szereti. Plkáne, hogy szemüveges :)

Stofival a vízben

valamit mindig rágni kell

merülés

közös fotó Stofi békájával (ez az ő babája)

a csapat

Kiss Kamilla háton :)

Anap nagy részét igen közel töltjük egymáshoz. Konkrétaqn nem sok mindent tudok csinálni pl. házimunka, mert mindig jön és rugózik a nadrágomba kapaszkodva, hogy vegyem fel. Amiből az lesz, hogy inkább leülünk és játszunk. A múltkor én a nappaliban ültem, ránéztem az emailjeimre, Kamilla a konyhában. Gyanús csend. Percek óta. Még mindig. Kimegyek. És mit látok? A 10 hónapos gyerekem, aki szinte semmit nem akar enni csak anyatejet, csokizik. CSOKIZIIIIIK!!! Elsőre pánikba estem, aztán rájöttem, hogy nem dőlt össze a világ és röhögőgörcsben vezettem le a "feszültséget". Majd megkérdeztem, hogy finom volt e és Kamilla elégedetten visszamosolygott. Az történt, hogy kaptunk egy pici dobozba pici Ritter spor csokikat. Amivel nagyon aranyosan eljátszott, pakolgatta, kicsit meggyurmázta őket. Aztán hogy, hogynem az egyik kinyílt. Sajnos a kép nem lett éles, de talán látszik a sok csoki a pofin, ruhán.

csokipofa

Anyáknapja nagyon szép volt. Egész nap kényeztettek, aludhattam sokat és kaptam egy gyönyörű ajándékot. A tenyér lenyomatot (készült talpi is). Titokban csináltam Kamilla és Attila a szobában, amíg én aludtam. Nagyon megható volt az első anyáknapja.