Nagy utat tettünk meg...

Család lettünk. Az ide vezető út nem volt könnyű, gyanítom Kamilkának sem, de mivel ez az ő naplója és még kiskorú, a kemény részleteket mellőzném itt.

A lényeg, hogy egy gyermek világrahozatala az egyik legnehezebb, de biztosan a legcsodálatosabb dolog a világon, mindkét szülőnek.

Külön büszke vagyok rá, hogy mindezt gátvédelemmel sikerült véghez vinnünk. Maga a kórházi procedúra kb 6,5 óra volt, ami egészen kezelhető lett volna, ha nem vagyok hulla fáradt attól, hogy már 24 órája nem aludtam előtte itthon a fájások miatt.

Eredmény: 54 cm, 3350 gramm, apgar 8/9

Sokan mondják, hogy szülés után az ember már nem emlékszik a fájdalomra. No, én ezt nem osztom, pontosan emlékszem mindenre (bár lehetett volna sokkal nehezebb is). Inkább úgy fogalmaznék, hogy akkora élmény utána (és azóta is) a karomban tartani, hogy legszívesebben le se tenném, oda se adnám másnak :) Elmondhatalan érzés, ahogy a kis tenyerét ráteszi a cicmre szopizás közben, ahogy vigyorog és "vezényel" és amikor hö-hög kakilás közben. Hát ennyit az áradozásról, aki még nem tette, mindenképp "próbálja ki", milyen érzés.

Vasárnap este van: családi idill. Bora kutya a helyén alszik, Kamilka itt szuszog mellettem, Attila meg ő mellette. Mi, modern szülők lévén a laptopunkat püföljük. Kíváncsi vagyok milyen éjszakánk lesz. Az elmúlt két éjjel egészen tűrhető volt (főleg a múlt éjszaka).

Kettőnk közt szépen aludt egész éjjel és csak kétszer ébredt fel kajálni. Mindezt sikerült úgy megszervezni, hogy Attila fel sem ébredt. Szüksége is van a pihenésre, mert főz, mos takarít és a reggeli szopi után felkel és babázik, hogy kompenzáljam a virrasztást és baba nélkül aludjak egy igazán nagyot, a következő etetésig.

Nagyon sokat jelent a segítsége, lelkesedése. Igyekszünk mindketten meghálálni ezt. Királylány ma pelenkázás közben gyorsan le is kakilta (póló és nadrág csere) sugárban...alakul az apa-lánya kapcsolat :)

Hát első bejelentkezésnek ennyi lenne. Köszönjük a sok-sok jókívánságot és szorítást. Ne haragudjatok, ha valakinek még mindig nem válaszoltam vagy nem hívtam vissza, de nagyon sűrű egyelőre minden. Most még picit szeretnénk magunkban lenni, megszokni az új életet, örülni egymásnak, emészteni a történteket, de aztán ne kíméljetek. Gyertek majd látogatóba babázni vagy csak úgy dumcsizni.